Körösök Völgye Natúrparkról

Az elmúlt évtizedben a lakosság érzékenyebbé vált a településkörnyezeti problémák iránt, az elmúlt évtizedben a települések „önmegítélése” javult. A lakosság érzékeli, hogy mind a településkép, mind a környezeti infrastruktúra kiépítettsége terén némi felzárkózás történt. Mindez azt jelenti, hogy a lokális közösségek felismerték, hogy a településeken történt környezeti, infrastrukturális fejlesztések, a települések közötti fejlettségbeli különbségek csökkenésének irányába hatottak. Ma már a környezeti érdekek a lakosság részéről megfogalmazódnak, bennük a szép és lakható környezet, a természeti feltételeknek megfelelő gazdálkodás iránti igény már egyértelműen megjelent. A környezettudatosság pozitív jellemzőivel és javuló tendenciáival szemben, a lakosság általános környezeti ismerete ugyanakkor még mindig meglehetősen hiányos. A környezeti problémák az emberek gondolkodásában még ma sem jelennek meg megfelelő mélységben. A lakosság egyharmada tájékozatlan. Sokan nincsenek tisztában alapfogalmakkal, a környezeti konfliktusok összefüggéseit és hátterét nem ismerik fel, nem értik, sőt sokan a környezeti programokkal szemben is érdektelenséget mutatnak. A vidéki lakosság többsége, amíg nem tapasztalja meg közvetlen közelről az egyes veszélyeket, addig nem néz szembe a problémákkal, sőt az is előfordul, hogy a konfliktusok valódi okát sokan a média által „felkapott” válságtényezők miatt nem veszik észre.

A lokális környezetgazdálkodás humán háttere és körülményei nem megfelelőek. Nincsenek kidolgozva azok a támogatási rendszerek, amelyek az embereket környezettudatosabb életmódra ösztönöznék. Hiányoznak az önkormányzati pénzeszközök, illetve az állam által támogatott és koordinált regionális és lokális környezeti programok, másrészt azok az intézmények, szervezetek, amelyek a Körösök völgye sajátos „környezeti management”-jét felvállalnák. Az elmúlt időszakban nem alakult ki megfelelő „partnerség” a környezetvédelemben és a területfejlesztésben érdekelt intézmények, valamint az önkormányzatok és a helyi társadalom között. A meglévő környezeti stratégiák többsége mellőzi a helyi érdekeket. A Körösök Völgye Natúrpark kiemelt célja a természet szeretetének erősítése az emberekben. Ahhoz, hogy a jövő generáció számára is élvezhetők és ismerhetők legyenek a természeti értékeink, már egészen kisgyermekkortól kezdve szükséges ezen értékek tematikus bemutatása, a gyakorlatban történő megvalósulás folyamatának megismerése.

Általános célok
• Együttműködés a szolgáltatók, vállalkozók, önkormányzatok, egyéb szervezetek és intézmények között,
• Image, egységes arculat kialakítása a térségben, egyediség hangsúlyozása,
• Turisztikai marketing erősítése, lehetőségek ismertetése a tartalmas szabadidő eltöltéshez,
• Turisztikai programok (a különböző célcsoportoknak különböző programok) és programcsomagok (különböző lehetőségek összekapcsolása, szervezett kirándulások, komplex speciális programok) kialakítása,
• Együttműködés a szolgáltatók, vállalkozók, önkormányzatok, egyéb szervezetek és intézmények között,
• A táj gondozásának fontosságára való figyelemfelhívás,
• Környezeti tudat- és szemléletformálás,
• Együttműködés a szolgáltatók, vállalkozók, önkormányzatok, egyéb szervezetek és intézmények között,
• Környezeti tudat- és szemléletformálás,
• Nevelési munka ösztönzése.

Az elmúlt évtizedek agrár- és vidékpolitikája jelentős károkat okozott a biodiverzitásnak és átalakította a korábbi tájakat. Az EU ezt felismerve az új tervezési időszakban megvalósítani szándékozó regionális és agrárpolitikáján keresztül, egyre nagyobb hangsúlyt kíván fektetni a vidékfejlesztés úgynevezett „zöldítési” folyamataira, ezen belül a termelési-gazdálkodási rendszerek fenntartható kialakításának ösztönzésére. A környezeti tényezőket egyre inkább figyelembe vevő Közös Agrárpolitika keretében megvalósuló fejlesztések alapvető fontosságúak a táj biodiverzitásának megőrzése szempontjából és nem utolsó sorban, a helyi gazdálkodás diverzifikálása révén, a vidéken élők boldogulási feltételei is javulnak. A mezőgazdasági erőforrások racionális használata biztosítja az állandó és előre tervezhető mezőgazdasági bevételt, a gazdaság nem mezőgazdasági ágazatai alakulnak ki, valamint a tájvédelmi intézkedések foganatosítása a mezőgazdasági termelést közvetlenül segítő területeken fejtik ki kedvező hatásaikat (pl. erdősítés, vízfolyások kormányzása, tavak létesítése vadászat és halászat révén történő kiegészítő jövedelem realizálása céljából).

A mezőgazdasági tájak drasztikus átalakulása rávilágít a természetvédelem fontosságára is (ld: a vadvilág megőrzése a mezőgazdasági területeken). A természeti értékeket hordozó területek fizikailag elkülönítése helyett a földművelés intenzitásának csökkentése javasolt, méghozzá úgy, hogy az ne tegye tönkre a helyi életközösségeket.

A tájjal, a földdel kapcsolatos környezeti, társadalmi és kultúrfeladatok ösztönzése is kiemelkedő feladat, amely olyan közjavakat jelent, mint az élelmezésbiztonság, a kultúrtáj ápolása, a társadalmi és biológiai élettér megőrzése, az ökológiai és műszaki infrastruktúra fenntartása, ökológiai stabilitás, népességmegtartás, munkaerő-kiegyenlítés, a vendégfogadás és az idegenforgalom alapjának megteremtése, a paraszti értékek ápolása stb. Ezek a piac hagyományos eszközeivel, az árakon keresztül nem szabályozhatók, ugyanakkor a vidék társadalmának és környezeti egyensúlyának fenntartásában növekvő szerepet töltenek be.

A fenntartható földművelés napjainkban ismét aktuálissá vált hagyományos modellje az embert és természetet is egyszerre eltartó és fenntartó erőforrás-hasznosítással működő ártéri gazdálkodás. Az évenkénti áradásokon alapuló külterjes legeltetés visszaállításának természeti erőforrása biztosítható a tervezett árasztásokkal. A legelő állat a puszta bonyolult ökológiai rendszerének szerves részévé vált, a marhák mellett a csenkeszes gyepeket juhokkal, a gazosabb részeket kecskékkel, a mocsáréteket pedig mangalicával legeltették. A ménes a puszta legjobb minőségű területeit foglalta el.

A Körösök Völgye Natúrpark gazdaságfejlesztési perspektíváinak egyik sarkalatos szegmense a történelmi hagyományokon kialakult, minőségi helyi termék előállításának és értékesítésének az ösztönzése. Az elmúlt években mind a gazdálkodók egyre inkább felismerték ennek piaci lehetőségeit is és megindultak azok a helyi kezdeményezések, amelyek a családi termelőket segítik portékájuk helyben történő értékesítésében. Természetesen a minőségi áruk előállításához, a vásárlókhoz való eljutás könnyítésén túl, a jövőben szükségessé válik a termelés feltételeinek javítása is.

Kiemelt célok közé tartozik a térség társadalmi-gazdasági kapcsolatainak határon átnyúló fejlesztése, a táji szemléletben történő integrált vidékfejlesztés megvalósítása.

Általános célok

• Multifunkciónális gazdálkodási forma (mező– és erdőgazdálkodás) kialakítása.
• Termőföld mennyiségi és minőségi védelme,
• Mezőgazdasági károk mérséklése,
• Gazdálkodási lehetőségek bővítése a természetközeli tájrészeken,
• A gazdálkodókat érő veszteségek csökkentése,
• A természeti rendszerekkel együttműködő tájhasználat kialakítása,
• A vízrendszer természetes működésén alapuló egészséges, mozaikos tájszerkezet kialakulása
• A természet szélsőséges megnyilvánulásainak csökkentése.
• A térség táji uniformizálódásának megakadályozása
• A fenntartható, a térségi kapcsolatokat optimalizáló tájszerkezet kialakítása
• A környezeti káros hatások és a természet igénybevételének minimalizálása;
• a kultúrtáj ápolása és a biodiverzitás fenntartása;
• a társadalmi és biológiai élettér megőrzése,
• az ökológiai infrastruktúra fenntartása, ökológiai stabilitás,
• népességmegtartás, munkerő-kiegyenlítés
• Közterületek és települési zöldfelületek növelése
• A vidéki térségek gazdasági vérkeringésbe történő bekapcsolása,
• A térség gazdaságának diverzifikálása, jövedelemtermelő képességének növelése
• Az erőforrások, adottságok hosszú távú megőrzése,
• Egyedi gazdasági arculat megteremtése.